A szürrealizmus a két világháború közti időszak legismertebb művészeti stílusa. A szürrealisták úgy gondolták, nem lehet éber állapotban a lélek és a tudatalatti valódi esszenciáját a vásznon ábrázolni.

Szürrealizmus különösen a fiatal művészek körében hódított, hiszen a nem éber állapot eléréséhez különféle bódultságot okozó módszerekre és szerekre volt szükség. A szürrealizmusnak kétféle irányzata volt. Egy részt a figuratív irányzat, melynek képviselői a realitás egyes elemeit elképesztő precizitással ábrázolták, azonban emellett víziókat is festettek. Így a festményeken tökéletesen tudták ábrázolni a valóság és az azon túli világ közötti hatalmas szakadékot. A figuratív szürrealizmus legfőbb képviselőjének, Salvador Dalí számít. A nonfiguratív irányzat leginkább a mitikus jelképeket és a tudatalatti ősi figuráit ábrázolja. Képviselői közt említhetjük Paul Klee-t vagy Joan Miró-t. A szürrealizmust sokan kedvelik, azonban vannak olyanok is, akik nehezen értik meg lényegét, ezért tetszésük sem feltétlenül nyeri el ez a stílus.

Festészeti stílusok

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mégis hogyan lehet a szürrealista festményt felismerni. Erre van jó pár módszer. Például, ha a tárgyak meglehetősen furcsán festenek, úgy, ahogy a valóságban sosem, akkor nagy eséllyel szürrealista festményről van szó. Elég csak Salvador Dalí Elfolyó idő elnevezésű festményére gondolni. Ha a festményen adott tárgyak, személyek vagy bármilyen dolgok éppen átváltoznak valami mássá, az is a szürrealizmus egyértelmű jele. Ha tisztában vagyunk vele, hogy az adott festmény 1920 és 1940 között készült, akkor nagy eséllyel a szürrealizmushoz köthető. Ha úgy gondolod a képen a tárgyaknak jelentése van, akkor valószínűleg egy szürrealista kép előtt állsz.