Kevés hely van a világon, ahol ilyen természetességgel keveredik a történelem, a gasztronómia, a művészet és a tengerparti életöröm. Olaszország valahogy mindig tud újat mutatni, még azoknak is, akik már többször jártak itt. Aki először érkezik, az azonnal a mediterrán életérzés bűvöletébe kerül, aki pedig visszatér, az azért teszi, mert valamit ott hagyott – talán a szívét, talán egy emléket, amit újra és újra át akar élni.

Csodás Olaszország nyaralás közben nem kínál mást, mint amit az élet legszebb pillanataiban keresünk: lassúságot, ízeket, szépséget és közvetlenséget. Egy reggeli eszpresszó egy kisvárosi bár pultjánál, a friss focaccia illata egy liguriai piacon, vagy a tenger illata, miközben mezítláb sétálsz a forró homokban – ezek azok a részletek, amik miatt az ember úgy érzi, megérkezett. Az olasz emberek nem sietnek, és ez ránk is átragad. Nem számít, hogy épp Rómában kóborolsz az ókori emlékek között, vagy egy eldugott toszkán faluban üldögélsz a főtéren: minden pillanatnak súlya van. És ez a súly nem nehéz, inkább édesen könnyű – mint egy jól sikerült nyári délután, amit nem akarunk, hogy véget érjen.

A nyár különösen varázslatos időszak Olaszországban. A tengerparti városok megtelnek élettel, a bárok késő estig nyitva tartanak, az utcákon zene szól, és mindenhol ott van az a bizonyos „dolce vita” hangulat. Egy vacsora a naplementében, ahol a bor ismeretlenül ismerős, a tészta házi, a pincér pedig olyan lelkesedéssel meséli el a napi ajánlatot, mintha egy családi titkot bízna rád – ez nem csak étkezés, hanem rituálé. Az olasz konyha nem bonyolult, de pont ebben rejlik a lényege: az alapanyagok tiszteletében, az ízek tisztaságában, az öröm megélésében. A kultúra és történelem szerelmesei is kimeríthetetlen forrásra lelnek. Olaszország egy élő múzeum: minden kő, minden utca, minden templom egy történetet mesél.