Betonelemek gyártásakor, illetve építkezések folyamán komoly dilemmát okoz a vizesedés kérdése. A kivitelezések során létrejövő munkahézagok teret engednek a talajvíz betörésének, ami így aztán a szerkezet elgyengüléséhez és idő előtti elöregedéséhez, statikai problémákhoz vezethet. A megfelelő előkészületekkel ugyanakkor ezek a veszélyek elkerülhetők.

A duzzadószalag alkalmazása ilyen esetekben tehát kardinális jelentőséggel bír. Ezek a termoplasztikus megoldások rendkívül egyszerűen applikálhatók, az egyik legnagyobb előnyük pedig az öninjektáló hatásukban keresendő. Ez azt jelenti, hogy külön beavatkozás nélkül behatol a repedésekbe, illetve a hézagokba, így elzárva a víz útját. Fontos, hogy a duzzadószalag kiemelten jó alaktartó képességgel rendelkezzen. Ennek hiányában a nyári hónapokban az anyag ragadóssá válna és nem látná el kellőképp a feladatát. Ugyancsak kardinális kérdés, hogy a kiszáradást követően a megdagadás újra és újra végbe tud menni, mindez a szalag minőségromlása nélkül.

A duzzadószalag megválasztásánál mindössze pár tényezőt kell figyelembe vennünk. Szerkezetépítés kapcsán a beépítési mélység és az ennek következtében fellépő nyomás mértéke az, ami meghatározó. Ugyancsak kérdés, hogy édes, illetve sós vizes felhasználásra tervezett duzzadószalag szükséges-e az adott területen, esetleg mindkettő ellen szeretnénk védelmet. Ezek meghatározása gyakorta szakértői feladat, akárcsak a rögzítés, noha ez utóbbi roppant egyszerűen kivitelezhető. Erre a célra ugyanis alkalmazhatunk speciális ragasztót is, mindössze arra fektessünk nagy figyelmet, miszerint szennyeződésektől mentes felületre vigyük fel azt. Bizonyos esetekben ugyanakkor a mechanikai megoldás több előnnyel jár, ekkor pedig arra kell ügyelnünk, hogy elegendő helyet hagyjunk a duzzadásnak, hiszen ellenkező esetben elrepedhet a beton.