Már igen régóta meglehetősen nagy igény mutatkozott olyan fémötvözetekre, amelyek kellőképp ellenállók a korrózióval szemben, ám néhány kirívó példától eltekintve – mint amilyen a magas foszfortartalmú Delhi vasoszlopa is – egészen a 20. század elejéig kellett várni arra a megoldásra, ami széles körben elterjedhetett.
Ma már szinte mindenhol alkalmazzák és talán épp emiatt nem is gondolnánk, hogy a rozsdamentes acél hegesztése bizony nagyon komoly kihívást jelent, még a legtapasztaltabb szakemberek számára is. Ennek az oka elsősorban az anyag szerkezetében keresendő, ezért aztán érdemes ezt a kérdést egy kicsit alaposabban megvizsgálnunk. Az alapot ugyanúgy a vas és a szén adja, és mint a hagyományos acél esetében és itt is igaz, hogy aránylag könnyedén lehet hengerelni, sőt, akár kovácsolni is. Ugyanakkor a rozsdamentes acél hegesztése már közel sem olyan egyszerű, mint a képlékeny alakítással történő megmunkálás. A folyamat során igen magas a kockázata annak, hogy a külső behatások következtében épp a legfontosabb tulajdonsága sérül az anyagnak.
Tudniillik a rozsdamentes acél hegesztése során is koncentrált hő keletkezik, ez azonban szerkezeti elváltatásokat okozhat a védőrétegben. Ugyanis a korrózióálló tulajdonságát a hozzáadott krómnak köszönheti. Ennek hatására egy króm-oxid réteg képződik az anyag felületén, ám ha nem megfelelő módon történik a rozsdamentes acél hegesztése, akkor ez a terület beszennyeződhet, ami a későbbiekben rozsdásodáshoz vezet. Ugyancsak problémát jelent maga a hőhatás is. Lévén amennyiben ez túlságosan nagy, akkor az az anyag vetemedéséhez vezethet, sőt, kirívó esetben akár el is repedhet, ami óriási problémát jelent. Végül pedig azt se felejtsük el, hogy a rozsdamentes acél hegesztése folyamán keletkező varratok rendkívül szembetűnők, így a legkisebb hiba is azonnal észrevehetővé válik.