Az időablakos táplálkozás sokak számára talán újdonságként hat, holott az angolul „Time Restricted Feeding” nem újkeletű étkezési irányzat. Ahogy már a megnevezés is utal rá, a lényege, hogy az étkezéseinket egy rövidebb időkeretbe szorítjuk.

Időablakos táplálkozás már a nagyszüleink körében is alkalmazott volt, legfeljebb ők nem így nevezték vagy nevet sem adtak ennek a szokásnak. A lényeg, hogy a reggelire 7 órakor kerül sor, míg a vacsora 5-6 óra között történik. Ezután nincs több étkezés, legközelebb reggel van lehetőségünk táplálkozni. Habár nagyszüleink, dédszüleink nem tudatosan alakították ki ezt a szokást, azonban a tudomány szerint is vannak előnyei ennek az étkezési irányzatnak. Rendkívül fontos, hogy szervezetünknek megadjuk a fontos táplálékokat, melyek hozzájárulnak optimális működéséhez, ugyanakkor a pihenésre és a regenerációra is sort kell kerítenünk. Teljes szervezetünknek, illetve az egyes szerveknek és szöveteknek is van egy természetes napi ritmusa. Jó példa erre a máj, melynek inzulin érzékenysége az adott napszaknak megfelelően ingadozik.

A sejtek számára nem előnyös, ha egész nap csúcsra vannak járatva, olykor számukra is kell egy kis pihenés, melynek során a regenerációra is sor kerülhet. Másrészről, ha fogyni szeretnénk, akkor is előnyös ez a táplálkozási irányzat, ugyanis így kevesebb kalóriát viszünk be. Ezt számos kutatás igazolja, illetve, ha logikusan végig gondoljuk, nem fogunk csak azért nagyobb mennyiségű táplálékot magunkhoz venni, mert este korábban vacsorázunk. Röviden és tömören, biztosan kevesebb kalóriát fogunk bevinni. Ráadásul így az esti nassolás is kimaradhat. Az időablakos táplálkozás alkalmazása rendkívül egyszerű, ellenben a speciális, megkötésekkel járó, nehezen tartható diétákkal.